A golyóstoll születése

1888-ban egy késő este John Lauder amerikai újságíró tollat ​​tartott a kezében, hogy megalkotja saját cikkét, amelyet holnap át kellene adni főnökének. Miközben John levelét írta, a toll éles hegye megkarcolta a kéziratos papírját. Johnnak újra kellett írnia. Amikor újra írt, a tollból kifogyott a víz, így Johnnak újra kellett töltenie a tintát. Amikor újra írtam, hirtelen megint történt valami. A toll vízkibocsátása túl nagy volt, így nagy terület maradt a kéziratos papíron.

Az egymás utáni balesetek után John írói lelkesedése teljesen kialudt. John eldobta nehéz tollat, és lefeküdni készült. John az ágyon arra gondolt, hogy ha ki tudna találni egy tollat ​​a töltőtollak problémáinak leküzdésére, az nem lenne-e nagy szívesség azoknak, akiknek gyakran kell írniuk, mint ő! John egész este erősen gondolkodott, de még mindig nem talált jó megoldást.

Később John Lauder megpróbált olyan eszközt készíteni, amellyel olyan durva felületekre (például fára, vastag csomagolópapírra) lehetett írni, amelyet a közönséges tollak nem tudtak használni. Egy nap John Lauder szívószálakat látott az étkezőasztalon és egy kis fémgolyót, amely tudta, mikor kell elhelyezni. Johnnak volt egy ötlete. Ezért John Lauder feltalálta a jelenlegi golyóstollhoz hasonló tollat, amely a jelenlegi golyóstoll prototípusa.

Ennek a tollnak az a felépítése, hogy egy cső egyik végét egy kis fémgolyóval látják el, amely szabadon foroghat, majd a nyomtatáshoz használt tintát a tubusba fecskendezik. Íráskor a kis fémgolyó is megmozdul a papíron, és a csőben lévő viszkózus tinta fokozatosan kiszivárog a golyó és a tubus közötti résből, tintanyomokat hagyva a papíron.